Rövid emlékeztető magamnak, hogy számonkérhető legyek: tartozom egy kicsivú-féle és egy nemisbéka-féle kördéssel, a karácsonyi kacsasült és a lencseleves receptjével.
Egyebekben pedig nagyon boldog új évet kívánok!
:)
Rövid emlékeztető magamnak, hogy számonkérhető legyek: tartozom egy kicsivú-féle és egy nemisbéka-féle kördéssel, a karácsonyi kacsasült és a lencseleves receptjével.
Egyebekben pedig nagyon boldog új évet kívánok!
:)
Ha karácsony, akkor hal, mák, beigli, szaloncukor, töltött káposzta, zserbó, kocsonya, halászlé, borleves. Ha karácsony, akkor mák, zserbó. Mák, zserbó. Mák, zserbó. Mákzserbó? Igen, mákzserbó. Halvány lila segédfogalmam nem volt, hogy létezik-e ez az édesség, de őszintén szólva nagyon nem is érdekelt. Jó, kigugliztam, láttam, hogy létezik, de annyira izgatott a kis ötletem, hogy egyedül kívántam megvalósítani. Elővettem a két éve megénekelt Kismama-féle receptet, a diót mákra cseréltem, és meg is voltunk. Szerényen azt kell mondjam, hogy nagyon-nagyon nem nyúltam mellé. Aztán miközben már a kisült tészta hűlt, és már csak a csokoládéborítást várta, megnéztem Nemisbéka blogját, és mit látok? Egy mákos zserbót :)
Hozzávalók:
Továbbá
Az élesztőt a tejben a két kanál cukorral felfuttattam. Közben kimértem a lisztet és a cukrot, hozzákevertem a sütőport, beleütöttem a tojásokat, majd jött az élesztős cucc, végül belecsípkedtem a margarint, és villámgyorsan összegyúrtam. A tésztát aztán háromba szedtem, kettőt a hűtőbe raktam, a harmadikat vékonyra kinyújtottam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és kezdődött a rétegezés: a tésztára lekvár, aztán a cukros mák fele, tészta, lekvár, mák, a tetejére tészta. Villával megszurkáltam a tetejét, és 170 fokos sütőben fél órát sütöttem, aztán hagytam kihűlni. Másnap a csokit gőzfürdőben felolvasztottam, hozzákevertem az olajat, és bevontam vele a mákzserbóm tetejét. Néhány napig érdemes állni hagyni, hogy a tésztarétegek jól megszívják magukat a töltelékkel.
Hozzávalók a húshoz:
Hozzávalók a mártáshoz:
Előző nap: a mazsolát felforraltam az aszúban, és félretettem. A szőlőt megmostam, leszemeztem, megszárítottam, és visszatettem a hűtőbe. *
Aznap: a csirkemellről leválasztottam a " madárkákat" , a nagyobb darabokat széltében félbevágtam. Sóztam, borsoztam, és a 2 evőkanál olaj - 2 evőkanál olvasztott vaj kombóban gyorsan elősütöttem. Jénai tálba sorjáztam a hússzeleteket, és felöntöttem a két bor keverékével, rácsípkedtem 2 evőkanálnyi vajat, ráöntöttem a sütésből visszamaradt zsiradékot. Megszórtam félbevágott és kimagozott szőlővel, valamint egy csipetnyi cayenne-i borssal és egy kávéskanálnyi chillikeverékkel. Alufóliával lefedtam, 220 fokos sütőbe toltam, és jó 40 perc alatt készre pároltam a hússzeleteket.
Eközben feltettem főni a mazsolás rizst, ezt nem fejtem ki, rizst mindenki tud főzni, vagy legalábbis azt állítja magáról :)
Aztán pedig elkevertem a tejszínt, a mézet és a két tojás sárgáját egy mélyebb tálban. Amikor a húsok megpuhultak, a szőlős hússzeleteket egy másik jénaiba szedtem át, lefedtem alufóliával, és visszaraktam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe melegentartás céljából. A visszamaradt boros lét az aszúban ázó mazsolához öntöttem, gyorsan összeforraltam, majd hozzácsurgattam a tejszínes elegyet, beletettem az evőkanálnyi vajat, sóztam, borsoztam, pici chillikeveréket szórtam bele, és összemelegítettem.
Tálaláskor a mazsolás rizst egy vízzel öblített tálkába szedtem, lenyomkodtam, majd a tányért rátettem és átfordítottam. Mellészedtem 2-2 szelet húst, elrendeztem a tetején a szőlőszemeket, és szépen körbelocsoltam a finom boros mártással.
3 adag, Stahl Judit receptje alapján dolgoztam
* Sokat gondolkodtam rajta a főzés közben és utólag is, mit is jelent, hogy az étel előkészíthető előző nap vagy esetleg annál is korábban. Klasszikus lehet egy pulykatekercs például, amit már akár novemberben betekerünk, a mélyhűtőbe tesszük, és szenteste csak berakjuk a sütőbe, köretet, esetleg mártást készítünk mellé és bezsebeljük az elismerő pillantásokat. Sok esetben szerintem az is előkészítést jelent viszont, hogy a hozzávalókat korábban meg tudjuk pucolni, esetleg feldarabolni. Vagy az is segítség lehet saját magunknak, ha az alapanyagokat előre ki tudjuk mérni, a borosüveget kinyitni, nem is hülyeség, szerintem én fogok még ilyet csinálni, mert sok esetben nem a főzés maga tart sokáig, hanem a kipakolás, mérés, hiszen tudja ezt minden háziasszony. Miért ne lehetne előző nap dobozban előkészíteni a lisztet, vajat, ki tudja, mit? Na nem futtatom tovább itt az eszmét, lényeg, hogy az én receptem klasszikus értelemben nem is biztos, hogy megfelel a kiírásnak, de ezt majd a t. zsűri eldönti.
Az úgy volt... hogy tegnap valaki eszembe juttatta a nemisbékánál fellelhető aszalt szilvás sertéscsíkok című műremeket. Az már korábban debütált is nálunk, szerettük. És akkor kitaláltam jól, hogy ma az lesz az ebéd, valahogy illene az advent hangulatába egy kis gyümölcsös balhé. Ember reggel elment a hiperbe, szerzett hozzá húst, csak az hiányzott hozzá (gondoltam én). Megjegyzem, nem húsért ment a hiperbe, azt a sarki hentesnél is beszerezhette volna, hanem lelkiismeretfurdalásból, mert este finoman megérdeklődtem, hogy ha az ablakba raktam volna a csimmámat, a télapó tojt volna-e bele valamit reggelre, ő meg elárulta, hogy nem, én akkor lelkiismeretfurdalást keltve duzzogni kezdtem, aminek egyenes következménye lett, hogy ő reggel a hiperben kezdett. Ez mellékszál, de ki kellett írni magamból. Na szóval, gyerek eltranszferálva sétálni, anya alkot a konyhában. Nézem a hozzávalókat: hogyaszondja aszalt szilva. Nem találom, pedig esküdni mertem volna... Száraz fehérbor. Bakker, van több üveg tokaji, sose fogjuk kinyitni őket, egyéb nincs. Ezen a ponton beláttam, hogy vagy lemegyek a boltba (nem opció, szoros napirend volt mára az esti télapóünnepség miatt), vagy kitalálok valami mást. Véletlen találtam a kamrafiókban aszalt paradicsomot (korábban azt néztem aszalt szilvának), innen már sínen voltunk, mint József Attila (bocs).
Hozzávalók:
Az aszalt paradicsomokat félbevágtam, a fokhagymát felszeleteltem, majd meglocsoltam némi csípős-fokhagymás olivaolajjal, és megszórtam a zöldfűszerekkel. Kicsit hagytam összeérni, eközben felvágtam a sertéscombot apróbb kockákra, megszórtam a liszttel, majd a sima olivaoljon körbepirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, ami jól ellepte, beledobtam a leveskockát, az aszalt paradicsomos keveréket, őröltem rá sok vegyesborsot, hozzákevertem a paradicsompürét, és a félkarikákra vágott hagymát. Ezt a ragut 1 órán keresztül alacson hőmérsékleten rotyogtattam, féltávtól fedél nélkül (:-) Sokszínű pappardelle tésztát főztem hozzá köretnek.
3 adag